Ötvenötezer szót magába foglal a TINTA Kiadó gondozásában megjelent új, 1008 oldalas Nagy magyar tájszótár, aminek elkészítéséhez 25 ezelőtt megjelent forrás anyagát használták fel.
„Azt gondoltuk, itt lenne az ideje, hogy az 1960-ban lezárt Új magyar tájszótár után hatvan évvel újból összefoglaló enciklopédikus szótáruk jelenjen meg a magyar tájszavaknak” – nyomatékosította Kiss Gábor, a kiadó igazgatója, a Nagy magyar tájszótár főszerkesztője az érdeklődőknek. Közölte még: a kötet a kiadó A magyar nyelv kézikönyvei titulussal rendelkező sorozatába illeszkedik, ahol eddig 29 vaskos kiadvány, köztük értelmező szótár, etimológiai szótár, ellentétszótár, szólásszótár és közmondásszótár látott napvilágot.
A tájszótárba az első adatokat az 1990-es évektől kezdve gyűjtötték, mikor is a Magyar szókincstár című magyar szinonimaszótár elkészítésén dolgoztak. A kiadó ekkor kezdte el adatbázisba szervezni a tájszavakat, kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint két évtized alatt gyűlt össze a szótár anyaga, a szerkesztésre az elmúlt öt évben került sor.
Az ötvenötezer szót magába foglaló szótár sokéves előkészületei alatt 25 forrás anyagát dolgozták fel: 22 korábbi tájszótárt, 2 általános értelmező szótárt és egy nyelvatlaszt.
Kiss Gábor kiemelte: a Nagy magyar tájszótárnak minden korábbi tájszótárnál nagyobb a merítése, a Kárpát-medence minden régiójából magába foglal gyönyörű számmal szavakat, és csaknem 200 év nyelvállapotát tükrözi.
A szótár érdekességének nevezte, hogy a szavak mellett megjelenik az is, hogy melyik szótárból kerültek be a korszerű kötetbe, ezáltal minden szó forrása visszakereshetővé válik.
A kötet przentálja a tradicionális paraszti gazdálkodás szavait, de megismerhetők belőle például a hajdani hiedelmek, babonák is. A korszerű szótár a letűnt paraszti világ enciklopédiájának is tekinthető – indokolta Kiss Gábor.
Közölte még, hogy a Kárpát-medencében napjainkban tíz nyelvjárási tartomány különíthető el, de minden olyan dolognak kevés megnevezése volt, amit országos vásárra vittek, mindent összevetve példának okáért a búzának vagy a kukoricának, merthogy ilyenkor szükség volt arra, hogy távoli vidékeken élő emberek is megértsék egymást.
A függöny népies variánsa a firhang szó jelentősen sok helyen megtalálható volt, ami a nyelvújítás alatt kialakított függöny szó folytán szorult ki a köznyelvből és csak a nyelvjárásokban élt tovább. A kemence kitakarítására használt, kukoricahajból vagy szalmából konstruált seprű pemet titulusa 13 szótárból lett összegyűjtve, az ösztökét vagy az almáriumot (fiókos, üveges szekrény), a latorját (létra) vagy a langallót is sok nyelvjárásban használták. A sündisznónak 21 eltérő megnevezése fedezhető fel a szótárban: régen példaként borzdisznónak, tövisdisznónak vagy tövises kutyának is hívták. A búzavirágnak is 14 titulusa van, például a katószeme vagy az égi virág – említette érdekességként Kiss Gábor.
Hangoztatta azt is, hogy az első magyar tájszótár 191 évvel ezelőtt 1838-ban jelent meg, Vörösmarty Mihály és Toldi Ferenc szerkesztette.
mti