Mélytengeri porcoshalak kövületeit tártak fel őslénykutatók a Baranya megyei Tekeres mellett. A középső-miocén időszak badeni emeletében képződött (15,2-12,6 millió éves) tengeri üledékből nyert leletanyag az egész Kárpát-medencében egyedülállónak számít. Az ősmaradványok vizsgálatával a tudomány közelebb került a Kárpát-medencében egykor élt mélytengeri gerincesek teljesebb megismeréséhez.
Mint midőn az ELTE Közleményében írták, Magyarország nagy részét ebben a korban a Központi-Paratethys nevű beltenger foglalta el. Mindent összevetve hazánkban nagyon sok badeni korú ősmaradvány-lelőhely ismert, példának okáért a Mecsekben, a Bakonyban és az Északi-középhegységben. Ezek közt több lelőhely gazdag porcoshalak kövületeiben.
A kutatócsoport összesen 38 porcoshal taxon maradványait azonosította a tekeresi leletanyagban, melyek közül 9 teljesen új volt a Központi-Paratethys badeni korú faunáira nézve. A beszámoló alapján a tekeresi porcoshal-fauna legizgalmasabb elemei az úgynevezett tömörfejűek.
Mint miként a tudósok írták, a porcoshalak régóta megkülönböztetett szereppel bírtak a tengeri gerincesek közt, melynek hátterében sokféleségük, egzotikusságuk és sokszor veszélyességük áll. A mélytengeri porcoshalak ellenben egészen mások, ezek nem emberevő szokásaikról híresek, inkább arról, hogy küllemük olyan, mintha egy tudományos-fantasztikus filmből szalajtották volna őket.
Felidézték, hogy a munka pár, Németh Tamás ősmaradványgyűjteményében levő fogmaradvánnyal kezdődött. Ezek az orfűi mesterséges tavak vidékéről, Tekeres mellől származtak. A szakemberek felkeresték a fogkövületek lelőhelyét, ahol összesen több mint félezer porcoshal-maradványt találtak.
A ma élő tömörfejűek, másnéven kimérák konkrétan mélytengeri állatok. Ezek a kevéssé ismert porcoshalak a tengeraljzat közelében élnek, itt keresgélik főleg puhatestűekből illetve egyéb gerinctelenekből álló táplálékukat. Farokúszójuk elvékonyodik, mellúszóik és szemük nagy, a hátúszó mindazonáltal egy nagy tövist visel.
„A porcoshalak közt elsőrangú módon rendelkeznek kopoltyúfedővel. A tekeresi kiméramaradványok állkapocselemek. Hazánkból, sőt a Kárpát-medencéből eddig nem ismertük ezeknek a jellegzetes, primitív porcoshalaknak semmilyen maradványát. Hozzánk legközelebb az ausztriai Teiritzberg mellett kerültek elő kimérakövületek” – emelte ki a közleményben Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a kutatás vezetője.
A tekeresi porcoshal-faunában más mélytengeri taxonok is megjelentek: a leletanyagban a tudósok kimutattak tehéncápákat, tüskéscápákat, világítócápákat és kutyacápákat is, melyek ma élő leszármazottai is a mélytengeri élőhelyek lakói.
„Napjainkban a mélytengeri élőhelyek mind közül a legrejtélyesebbek és egyben a legnehezebben elérhetőek is. Ezeken a helyeken rendhagyó nyomás- és fényviszonyok uralkodnak, a tápanyagellátottság korlátozott. Az itt lakó állatfajok gyakorlatilag elszigetelve fejlődtek, teljesen egyéni igényeknek megfelelő életközösségeket kialakítva. A 19. századig általánosan elterjedt nézet volt, hogy ezeken az élőhelyeken csak alig van élet, ám hála a jelentős léptékben fejlődő kutatási módszereknek, mára már tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs mindent összevetve” – érvelt Szabó Márton.
A leletanyagban többek között megjelennek még a homoki tigriscápák, a makócápák, a tigriscápák, a rókacápák, az óriáscápák, a macskacápák, a sasráják, a tüskésráják és a manták is. A beszámoló alapján a szakemberek úgy vélik, hogy egy vízalatti csuszamlás sodorta egy helyre maradványokat.
A kutatómunkában Szabó Márton mellett Kocsis László (Lausannei Egyetem, Svájc), Mohr Emőke (ELTE, Őslénytani Tanszék), Szabó Péter (Pécsi Tudományegyetem, Szentágothai János Kutatóközpont) és Sebe Krisztina (Pécsi Tudományegyetem, Földtani és Meteorológiai Tanszék) voltak ott. A tanulmány a Papers in Palaeontology című akadémiai folyóiratban jelent meg.
mti