A fűszerpaprika-feldolgozás tradicionális, a tájegységre sajátos módszereivel találkozhatnak azok, akik ellátogatnak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba.
A tengeren túlról a Balkánon át érkezett fűszerpaprikát a Dél-Alföldön nagy valószínűséggel a szeged-alsóvárosi ferences szerzetesek ültettek első alkalommal, kezdetben dísznövényként nevelték, ezután később gyógyításra is használták. A paprikás pálinkával külsőleg rovarcsípéseket kezeltek, elfogyasztva ugyanakkor „a háromnapos hideglelés”, a malária gyógyítására alkalmazták.
A fűszernövényt a 18. század második felében kezdték el nagyobb területeken termeszteni a Kárpát-medencében, a 19. század elején mindazonáltal a Szeged környéki tanyákon is megjelent, ezt követően a térség egyik jellegzetes kultúrnövényévé vált. A paprika szokásoknak megfelelő feldolgozásának eszközeit az emlékpark skanzenjében egész szezonban láthatják a kíváncsiskodók.
A skanzenben, az alsóvárosi portán a érdeklődők paprikafűzért alkothatnak és megismerkedhetnek a paprikatörés régi módszerével, a külüzéssel is. Aki feláll a lábítós mozsárra, még kóstolót is vihet haza a finom édesnemes paprikából. A portán népi gyermekjátszó várja a legkisebbeket, az Olvasókörnél kemencében sülnek a finomságok, a Községházánál a bútorfestést próbálhatják ki a kíváncsiskodók.
A Szegedi tanyánál ugyanakkor erre a napra üzembe állítják a járgányos paprikamalmot is, lóval hajtott darálóval aprítják föl a kiszárított fűszerpaprikát.
mti