Az elmúlt egy-két évtized legnépszerűbb témája volt, hogy milyen ökoszisztémák, életközösségek léteznek az óceánok, tengerek olyan mélységeiben, ahová nem jut el a napfény.
A tengerek, óceánok kutatása szinte egyidős az emberiséggel. Mindig is kíváncsiak voltunk a földi élet eredetére, amelyet az óceánokból származtatnak. Biológusok, geológusok vizsgálják a tengerfeneket választ keresve többek között az élet keletkezésére.
Azt már régen kiderítették a kutatók, hogy az óceánok meg a szárazföld aljzatának kőzettani felépítése teljesen más, akárcsak azt, hogy létezik az úgynevezett lemeztektonikai mozgás, ami előidézi a tengerrengéseket, meg tudják figyelni az óceánok alatti vulkánok működését is. A mélytengeri kutatások irányairól Rancsik Béla, a SZTE geológusa a Kossuth Rádió Közelről című műsorában beszélt.
Rancsik Béla, a SZTE geológusa elmondta: az elmúlt néhány évtizedben a tudomány odáig jutott, hogy műholdak alkalmazásával centiméter pontossággal meg lehet mérni kontinensek egymástól való távolságát, így megállapítható, hogy az elmúlt években mennyit távolodtak egymástól a kontinensek.
A cunamikat kiváltó tengerrengéseket is kutatják, és ez nemcsak a geofizikusokat, vagy a vulkánokkal, magmás kőzetekkel foglalkozó kutatókat érdekli, hanem az üledékes kőzetekkel foglalkozó geológusokat is. A cunamik során ugyanis jellegzetes üledék-összetételek rakódnak le, speciális szerkezetek jönnek létre.
Az elmúlt egy-két évtized legnépszerűbb témája volt, hogy milyen ökoszisztémák, életközösségek léteznek az óceánoknak, tengereknek olyan mélységeiben, ahová nem jut el a napfény. A tenger alatti geológiában komoly előrelépés volt, hogy felismerték az úgynevezett tenger alatti füstölőket, a kisebb-nagyobb, kürtő alakú felépítményeket, amelyekből sötét színű, forró víz áramlik ki. Ennek a víznek teljesen más az összetétele, mint a környezetében lévő tengervíznek. A kutatók megfigyelték azt is, hogy ilyen extrém körülmények között is – viszonylag nagy hőmérsékleten, nagy nyomáson, a napfénytől elzárva – fenn tudnak maradni életformák.
Mindez azért izgalmas, mert szorosan kötődik ahhoz a kérdéshez, hogyan keletkezett a földön az élet, magyarázta Rancsik Béla. Már elég régóta felmerült az az ötlet, hogy talán a földtörténet korai szakában nem a tenger felső, átvilágított övezetében születtek meg az első életformák, hanem, éppen azért, hogy az intenzív kozmikus sugárzástól védve legyenek ezek a bonyolult szerves struktúrák, védett helyen, az óceán fenekén.
Ha valamilyen oknál fogva a Föld felszínén megszűnne a fotoszintézis lehetősége, geológiai időléptékben nagyon gyorsan összeomlana a bioszféra. A tengerfenéken található életközösségek azonban ettől teljesen függetlenek, akkor is megmaradhatnak, ha a Föld évezredekre sötétbe borul. Az élet sebezhetősége a Földön sokkal bonyolultabb, sokkal több változó szabályozza, mint ahogy korábban elképzelték.
(forrás: hirado.hu)