Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményében fedezhető fel élclapok és vicclapok karikatúráiból, grafikáiból és rajzaiból, azonkívül négy mai művész, Dluhopolszky László, Gaál Tibor, Prihoda Judit és Takács Krisztián munkáiból nyílt bemutató Grafityisz címmel kedden az OSZK-ban.
A múzeum és a CAFe A főváros Jelenkori Művészeti Esemény együttes pop-up tárlatának megnyitóján Bán Teodóra, a BFTK Nonprofit Kft. ügyvezetője kiemelte: ez a bemutató egy olyan témát emelt be a programba, amely eddig hiányzott az összművészeti rendezvény palettájáról.
„A tárlat címe jól mutatja, hogy azok a karikatúrák sikeresek, amelyek fityiszt mutatnak a több felől építkező rosszra” – nyomatékosította Szakolczay Lajos művészettörténész.
„Karikatúra nélkül nincs, vagy likas a komolyság, épp az hullik ki belőle aminek (.) bent kéne maradni” – fűzte hozzá.
A művészettörténész kiemelte, hogy „a nevettetés alázata, invenciós, szellemdús gondolat, a vonal bravúros kezelése, nem bármiféle asszociációs készség és arról nem is beszélve, hogy mindenre kiterjedő műveltség” elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó karikaturista legyen.
A magyar sajtókarikatúrából áttekintést nyújtó bemutató történeti válogatásában helyet kaptak a könyvtár állományát képező legjellegzetesebb címlapok, mindent összevetve a 170 éve hozott létre Charivari-Dongó és a 150 éves Borsszem Jankó humorlap nagyon sok képe is.
A Charivari-Dongó a szabad sajtó első vicclapjaként 1848. június 1-jén indult, a Bolond Miska ugyanakkor 1865-ben jelent meg első alkalommal, ebbe többek közt Jókai Mór is írt és rajzolt. A Borsszem Jankó a kiegyezés évében, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére született meg az állam első politikai vicclapjaként, ezután 70 éven keresztül jelent meg.
A 19. század végén, az 1900-as évek elején megindult a szatirikus lapok dömpingje. Ekkor száznál több kabaré működött Budapesten és negyvennél több szatirikus lapot adtak ki.
Az I. világháború után ez a felfutás megtorpant, és 1938-ban megszűnt a terjedelmes példányszámú Borsszem Jankó, ezzel szemben a Pesti Posta a II. világháború alatt is megjelent. A kommunista színezetű vicclap, a Ludas Matyi 1956 májusában indult és az 1956-os forradalom idejét kivéve 49 évet élt meg, hivatalosan 1994-ben szűnt meg. Attól kezdve pár hosszabb-rövidebb kísérletet tettek felélesztésére.
Formátumban és tartalomban a Ludas Matyi köszön vissza a kiállításhoz kapcsolódva megjelent, nyolcoldalas Grafityisz című kiadványban. A lap ötletét Dluhopolszky László a Kaján Tibor szerkesztésében megjelent Grotex című karikatúraújságból merítette, amely az 1968-ban, az akkor 120 éves magyar karikatúrának szentelt átlag fölötti, Műcsarnok-beli tárlathoz készült.
A bemutató kurátorai úgy vélik, a pillanatnyi bemutató egyik célja lehet a magyar karikatúra megmentése is. Felidézik, hogy nagyszámú magyar karikaturista futott be világkarriert: John Halas az angol rajzfilmgyártás elindítója volt, az erdélyi André Francois a legnagyobb francia írók illusztrátora, Major Henriket mindazonáltal a politikai portrékarikatúra műfajának meghonosítójaként jegyzik Amerikában.
A pop-up kiállítás október 27-ig megfigyelhető az Országos Széchényi Könyvtárban.
MTI Fotó: Balogh Zoltán