A pásztorok bevonásával végzett vizsgálatból kiderült, hogy a szarvasmarhák száznál is több növényfajt ismernek fel és mindegyikhez más módon viszonyulnak a legelőn – tájékoztatta az Ökológiai Kutatóközpont a sajtó képviselőit.
A kutatás eredményeit nemrég publikálták az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai és a vizsgálatban közreműködő pásztorok a Journal of Applied Ecology című szaklapban. A cikk modern módon kapcsolja össze a pásztorok tudományát az ökológiai, a mezőgazdasági és a természetvédelmi kutatásokkal.
A beszámolóból, melynek szerzői Molnár Zsolt ökológus és kollégái, ugyanakkor Máté János és Sáfián László pásztorok voltak, kiderül, hogy a marha az összes növényhez más módon közelít: valamelyiket annyira szereti, hogy odalép hozzá vagy odahajtja a fejét, más fajokat türelmesen fogyaszt. De vannak olyanok is, amelyeket csak valami finomabbal közösen hajlandó „bekanyarítani”, vagy csak aprókat harap belőle, vagy éppen csak a virágát szereti. Azonfelül sok olyan növényfaj is van, amelyeket csak megszagol vagy szolidan kikerül, miközben egyeseket annyira nem szeret, hogy kirázza őket a szájából, ha az véletlenül odakerül.
„Azaz a jószág válogatós, a legelőről mint svédasztalról szemezget” – írják a szerzők. A tanulmány alapján a marhának tíz eltérő viszonya volt a legelő 117 vizsgált növényfajához, láthatóan felismerte az egyes fajokat. A több évig tartó vizsgálatban a szakemberek csaknem 33 ezer esetben dokumentálták a marha „fűharapását”.
A tudósok a pásztorok tapasztalatait használták fel. Mint írják, a pásztornak birtokában van a tudomány, amellyel a marha kívánságát, ízlését befolyásolni tudja. Pásztorolva a jószág olyan növényeket is megeszik, amelyeket annyira azért nem kedvel. A pásztor tudja, hogy nem a frissen hajtott üde zöld füvektől, hanem a tápanyagokban tartalmasabb, de szárazabb, bizonyára íztelenebb fűtől hízik jobban a jószág. A jól pásztorolt állat így jobban hízik, jobban neveli a borját, így több hasznot is hajt. Azaz a gazdának is hasznos a pásztorok tudománya.
A pásztor szakadatlan figyeli a legelőjét és igyekszik azt úgy karbantartani, hogy egyrészt őszig kitartson a fű, másrészt a következő évben is jól lehessen tartani rajta a jószágot. A pásztor fő feladata, hogy a napi legeltetéssel „menüt” állítson össze és azon vezesse végig a marhát, hogy többet és jobbat egyen, mintha maga kószálna a gyepen. „A nap végén ugyanakkor desszert jár neki, példának okáért egy finom lóherés folt” – írják.
A tudósok alapján a pásztorolt jószág a természetvédelemnek is sok jót tehet, a védett növények és állatok szempontjából is kedvezőbb lehet a gondos tartás. A pásztor meg tudja akadályozni egyes foltok túllegelését, más helyeken ugyanakkor a legelés elmaradását, mindkettő káros lehet sok ritka fajnak. A pásztor és a természetvédő együttműködéseként visszaszoríthatók a túlzottan elburjánzott fajok (példaként a sás és a nád) vagy éppen a nem őshonos, tájidegen, úgynevezett inváziós növények, példaként a japánakác.
Az eredményeket a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai közvetlenül fel tudják használni a vizsgált védett térségben, a Peszéri-réteken Kunpeszér határában.
A cikkben említést tesznek egy új mesterség képviselőjéről, a természetvédelmi pásztorról is. Mint írják, ő az a pásztor, aki érti elődei tudományát, követi a pásztorhagyományt, de közben érti a korszerű természetvédelem céljait is. Ez a tudás Magyarországon több száz hektárnyi legelő természetvédelmi célú hasznosítását teheti lehetővé. Ilyen pásztorok már vannak Franciaországban és Spanyolországban, de újabban már Magyarországon is.
Az Ökológiai Kutatóközpont információja alapján a cikk témája azért is korszerű, mert egy olyan területről van szó, ami a tradicionális tudományterületek közt kimaradt a kutatásból. A jószág takarmányozásával, legelésével munkálkodó agrárkutatók mindenekelőtt vetett, egy-két fajból álló, intenzív legelőket vizsgálnak, ameddig az ökológusok nem figyelik kellően közelről a jószág táplálkozási viselkedését. A pásztoroknak ugyanakkor a Föld minden táján ez az egyik fő tudománya: eldönteni, hogy a legelő melyik növényét mikor és hogyan lehet hasznosítani. Molnár Zsolt és kollégái most a pásztorok tudományát kapcsolták össze az ökológiai, a mezőgazdasági és a természetvédelmi kutatásokkal.
mti